A
december is, mint minden hónap, igen gazdag, komoly és szórakoztató
programokkal telt el. A kézművesnapok a karácsonyra való készülődéssel telt el,
de más napokon is szívesen készítettük a fenyőfa díszeket.
A
télköszöntő napon (zsíros kenyérrel, teával) a Mikulást fogadtuk, aki az
ajándék mellé rigmusba szedett tulajdonságainkat „olvasta” a fejünkre. Nem
haragudtunk, igen jót kacagtunk. Aztán a
társasjátékok napján „előkerültek”, eszünkbe jutottak az ilyenkor szokásos
gyermekverseink, amit egyre ritkábban hallunk unokáinktól. Lejegyzek néhányat:
Kergetem a falevelet
Hátamon hozom a telet.
Mosolygós a születésem,
Lucskos, sáros temetésem.
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom….
Nagy örömmel, énekléssel
Zengedeznek az egek.
Vidámságot, nyájasságot
Mutatnak a földiek.
Ez
a hangulat járta át a kisdiákok fogalmazásait is, amit a nagyszüleikkel való
kapcsolatukról írtak meg szeretettel. A Könyvtárban hallhattuk 12.-én az Idősek
Ünnepi Akadémiáján.
A
karácsony a téli napforduló, ősi ünnepe, a kereszténységben Jézus Krisztus
földi születésének emléknapja.
Az
öröm és a békesség, a család és az otthon, a szülőföld, az életet adó fény
megszületésének ünnepe, a világosság győzelme a sötétség fölött.
Bár
az egyházi eredetű ünnepek között talán nincs még egy, amelyik ennyire távol
került volna eredeti jelentésétől, - hiszen napjainkban a fogyasztás és
túlköltekezés nyomja rá a bélyegét. Kiss János evangélikus lelkész szavai után
a Zrínyi Iskola kisiskolásai Betlehemes játékukkal az utolsó gondolatot
felejtették velünk el. Hisz „vannak még jó gyerekek” és vannak jó felnőttek. De
az ajándékosztás (költekezés ide vagy oda) nem maradt el. Örült minden
nyugdíjas a szép gyermeki munkáknak, ők is a tőlünk kapottaknak, de szívesen
fogadtuk az intézmény bőséges ajándékát is.
Az
ünnepi ebéd alatt a nap eseményén gondolkodtunk. Igazi karácsonyi hangulattal
köszöntöttük egymást, pedig az eddigi időjárás a tavaszt idézi. Sajnos! Lesz
egyáltalán hótakaró a vetéseken? Talán ez a versike jó hatással lesz az égiekre:
„Adjon isten mindent az új esztendőben,
Csak a bánatból ne jusson ránk bőven,
Köszönjük a szívességet, kiben minket részesített,
Balra kelet, jobbra nyugat,
Isten áldja mindnyájukat.”
Vikor
Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése