Úti
célunk Baranya megye nevezetességeinek megtekintése
Indulás:
2014. július 02. szerda reggel 7 óra
Érkezés: 2014. július 05. szombat
délutáni órák
Paks:
Hazánk egyetlen ipari
méretű nukleáris létesítménye a kezdetektől a nyitottság politikáját folytatja.
Ennek szellemében nyitotta meg látogatóközpontját, ahová előzetes bejelentés
nélkül is be lehet térni Budapest és Pécs között félúton.
A bejáratnál a
látogatókat a “Paksi disputa” című alkotás fogadja, ahol elsétálhatnak a
világhírű tudósok - Wigner Jenő, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede és
Hevesy György - mellszobrai között.
Az épületben lévő, ember-
és természetközpontú kiállítás az atomenergiát kívánja elhelyezni a hétköznapok
világába. A belépőt nem nukleáris berendezések, műszaki adathalmazok fogadják,
hanem egy nagyméretű akváriumot lát a Duna élővilágával. A kiállítás
helytörténeti, néprajzi emlékekkel folytatódik, hogy majd eljusson a nukleáris
energia alkalmazásának egyszerűsített titkaihoz. Közben a látogató is
„aktivizálódik”: lehívja az őt érdeklő képes információkat a számítógépek
képernyőjére, hozzájuthat a világ bármelyik atomerőművének legfontosabb
adataihoz. Komoly erőpróbát jelent, amikor egy energiakerékpár segítségével
villamos energiát kell termelnie. Megtudhatja az atomerőmű pillanatnyi
teljesítményét, a ködkamránál bepillanthat a mikrovilág rejtelmeibe. Közben
tájékozódhat a világ energiahelyzetéről, a nukleáris energetikai
beruházásokról, az üzemidő-hosszabbítás fontosságáról.
Valósághű
üzemanyag-kazetták jelképezik a reaktor aktív zónáját, majd animációs modell
mutatja be a blokkok működését. A bizalom képernyője segítségével bárki
megtudhatja, hogy mi történik abban a pillanatban a vezénylőteremben, az
atomreaktorok csarnokában, vagy a villamos energiát előállító generátorok
környékén.
A technológiai és
környezeti ismeretek birtokában már könnyebb eligazodni a radioaktív hulladékok
kérdéskörében, majd hasznos információkhoz lehet jutni az új blokkok
építésének lehetőségéről is.
A látogató megismerkedhet
a megújuló energiaforrásokkal is, maga kapcsolja be a napelemek áramkörét és
figyeli az eredményt. A vállalkozó kedvűek a kiállítás végén a
vizsgáztatógépekhez léphetnek, és számot adhatnak a megszerzett tudásról. A
sikeresen teljesítők emléklapot kapnak jutalmul.
Az épület tetején levő
üvegkupolából panoráma nyílik az erőműre. Pihenésként a mini postahivatalnál
meg lehet írni az üdvözletet a barátoknak, amelyhez a képeslap és a bélyeg
ajándék. Sokféle tájékoztató prospektus vihető útravalónak. A létesítmény
múzeumként is működik, lehetőség van emlékbélyegzésre is.
A látogatás végén hűtőmágnest és
kislabdát hozhattunk el emlékbe.
Abaliget
Szállásunk a Campingben az üdülőházak 3 ágyas, zuhanyozós fürdőszobás faházaiban
voltak Rendelkezésünkre állt tálalókonyha, társalgó-étkező és tűzrakó hely.
Ízletes vacsoráinkat a 3 nap alatt a Camping
étterem teraszán fogyasztottuk el, ahonnan kilátás nyílt a környező fával
benőtt dombokra, tavakra.
A falu a Dél-Dunántúlon,
a Mecsek nyugati lábánál fekszik, Pécstől kb. 15 km-re. Egy festői völgyben
helyezkedik el, amelyet dombok és erdők szegélyeznek. Különleges ismertetői az
Abaligeti Cseppkőbarlang, az országban egyedülálló Denevérmúzeum és két
mesterséges tó – alkalmasak csónakázásra és horgászatra - a csodálatos
természeti értékeken kívül.
Abaliget története
Abaligetet kelta eredetű
településnek tartják, de a barlangban talált bemosott tárgyak, állatcsontok és
a velük azonos jellegű, külszínen talált használati eszközök együtt
bizonyítják, hogy már a történelem előtti időkben lakott ember, ha nem is a
barlangban, de az Abaligeti-barlang közvetlen környékén
A kora vaskor idején
bukkant fel ezen a vidéken az első ismert nevű nép, az illyr nép. Őket a kelták
hódították meg, elfoglalták földváraikat és vegyültek egybe velük. A rómaiak
Pannónia nevű tartományukban főként a keltáktól is lakott helyekre települtek.
Így volt ez ennek a vidéknek az esetében is. Ebből a korból egy bronzból
készült, ruhátlan Venus szobor, valamint hamvasztásos sírok kerültek elő. A
rómaiak után a népvándorlás törzsei vonultak át a tájon. A hunok, germánok,
avarok, szlávok után megérkeztek a honfoglaló magyarok. A falut az Aba
nemzetség alapította a 11. században. Nevének előtagja - Aba - bolgár-török
eredetű "atya" jelentésű személynév és ősi magyar nemzetségnév.
Utótagja - liget - a "kisebb erdő" jelentésű szóból ered. Az írásos
emlékekben 1332-ben bukkant fel először "Abaligethe" neve. A török
hódoltság idején elnéptelenedett a vidék. A pécsi török ugyan megbecsülte a
falvakat, ahonnan élelmet szolgáltattak a városba, de a mecseki völgyek magyar
lakossága jórészt kipusztult, illetve kicserélődött.
Az 1721-es Visitacio
canonica, amely természetesen az egyházi épületek állapotára terjedt ki, így
ír: "Az elpusztult Báligethen (Abaligeten) van egy egészen tetszetősen
épített kápolna Szent Magdolna tiszteletére. Északi falát időálló kőből, a
többi részét égetett téglából építették, bolthajtásos szentélyével,
oldalfalaival és tornyocskáival együtt egészen jó állapotban. Tetőszerkezete
zsindely." A lerombolt templomok körül a lakóházak is elpusztultak. A 18.
század elején lassan indult meg az újjáépítés.
A lerombolt falvak
helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban és Németország különböző
tájairól. Letelepedésüket több évig tartó adókedvezmény könnyítette. A század közepén
már a magyar népesség is jelen volt a faluban. A telepesek hosszú ideig
megőrizték zárt közösségüket. A falu egyetlen utcáját a kocsmáig régen Magyar
utcának, a kocsmától az alsó faluvégig Német utcának hívták. A község egyházi
birtok volt, a pécsi papnevelde, illetve a pécsi egyházmegye káptalanja
gyakorolta a földesúri jogot. 1799-ben 120 ház volt a faluban.
A lakosság nagyobb része
német, magyarok mindössze nyolc-kilenc házban laktak. A történelmi események -
az 1848-as forradalom és szabadságharc, az első és a második világháború -
errefelé is megmozgatták a környék falvainak népét. A két háború között számos
gazdag, jómódú ember lakta ezt a vidéket. Állattartással, földműveléssel
foglalkoztak. A szegényebbek a tehetősebb gazdákhoz, vagy távolabbi vidékekre
járt részesaratónak. Voltak iparosok is, de az erdő, a kőfejtő is adott munkát.
Különös kiváltság volt, ha valakit a vasútnál alkalmaztak. A II. világháborút
követően sok embert kitelepítettek, elkobozták vagyonukat. Néhány év alatt
nagyon megváltozott a település lakossági összetétele: a kiszökött, vagy
kitelepített lakosság helyébe a Felvidékről, a Nyírségből, a Dél-Alföldről
érkeztek csoportok és a letelepedést vállaló cigányság is megjelent.
2000-ben megjelent az
Abaligeti Krónika millenniumi helytörténeti kiadvány a Tóvidék Egyesület
gondozásában. Tóka József tanár sokáig kutatta a falumúltat, kézirata azonban
elkallódott. Gábor Mária tanárnő a lakók segítségével értékes helytörténeti
tárgyakat gyűjtött össze. Ennek az anyagnak a felhasználásával állandó
helytörténeti kiállítást rendeztek be a régi iskolában. A községnek jól
működő óvodája, egyházi fenntartású iskolája, teleháza, felnőttek klubja, sport
egyesülete, polgárőrsége van. A Pécsi Többcélú Kistérségi Társuláshoz tartozó
településnek jelentős idegenforgalmi hagyományai vannak.
A barlang mondája a
török kort idézi:
Abaligeti-barlang és a
törökök Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő barlangba
menekültek. Egy falubeli azonban elárulta őket. A törökök nagy tüzet gyújtottak
a barlang bejárata előtt, hogy kifüstöljék a magyarokat. Azok azonban a füst
vonulását figyelve titkos kijáratra akadtak, melyen át a hegy ellenkező oldalán
kibújtak a szabadba. Csendben megkerülték a hegyet, s hirtelen rajtaütöttek a
törökökön, akik közül aki kinn maradt, az ott pusztult el, aki pedig idejében
befutott a barlangba, azt meg a saját füstjük ölte meg. A magyarokat
bátorságuk, leleményességük megszabadította.
Abaligeti
cseppkőbarlang
A Mecsek egyik legismertebb és legnépszerűbb természeti látnivalója az
Abaligeti-gyógybarlang. A víz eróziós tevékenysége által alakított formavilága
következtében régebben a világ száz természeti csodája közé sorolták.
A folyamatos kutatások nyomán vált ismertté a gyalogosan, kényelmesen
megtekinthető 466 méteres főág és a három, nehezen járható mellékág. A barlang,
az emberi szem számára láthatatlanul, ma is változik. Erről a járat teljes
hosszában folyó patak gondoskodik. Klímája, köszönhetően a 97 %-os páratartalmú
levegőnek és a benne található gyulladáscsökkentő kalcium-ionoknak a légúti,
allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek hoz enyhülést.
A Cseppkőbarlang
története
A kagylós mészkőben kialakult cseppkőbarlang a Dél-Dunántúl leghosszabb
patakos barlangja. A barlang a Katya-patak forrása. A mélyből előtörő víz
egykor több malmot hajtott, ma a barlang vize táplálja Abaliget két mesterséges
tavát.A tudósok az abaligeti barlang korát félmillió évre becsülik. A triászból
származó mészkőréteg a pleisztocén középső szakaszában keletkezett.
A barlang történetével kapcsolatos legrégebbi adatot az abaligeti plébánia
iratai őrzik. A Decreta visitacionis című kéziratos feljegyzés, melynek
vezetését 1829-ben kezdték meg, elmondja, hogy a barlangot 1768-ban fedezte fel
Mattenheim József helybéli molnár. A hagyomány szerint vízimalma a Katya-patak
partján állt. Feltűnt neki a rendszertelen vízhozam, és egy hosszabb száraz
időszakban, amikor a malmot hajtó patak vize elapadt, a víz folyását követve
bejutott a barlangba.
Ez a kézirat említi meg azt is, hogy a barlangot már a török utáni első
plébános, Riedl Antal idejében Paplikának nevezték, minden bizonnyal azért,
mert az abaligeti plébános a barlang elő-üregét pincének használta.
A barlangot tudományos igénnyel először Kölessy Vince, a káptalani birtok
ispánja kutatta át 1819 nyarán. Elkészítette a barlang alaprajzát és
keresztmetszetét. Dolgozata 1820-ban a Tudományos gyűjtemény című folyóiratban
jelent meg. Ez az első hiteles és tudományos igényű barlangleírás.
Kölessy Vince dolgozata után sorra jelentek meg az Abaligeti-barlangról
szóló leírások, amelyek magyar, német, francia nyelven ismertetik a barlang
szépségeit.
A 19. század végén Wosinszky Mór, a szekszárdi múzeum igazgatója végzett a
barlangban és környékén régészeti vizsgálatokat. Az Archeológiai Értesítőben
megjelent dolgozatában írta le, milyen őskori leletekre bukkant a barlang
környékén.
Az 1920-as években a figyelem a barlang növény- és állatvilágára is
kiterjedt. Bokor Elemér 1923-ban korszerű térképet készített a barlangról. A
barlang élővilágának vizsgálatában Gebhardt Antal érte el a legnagyobb
eredményeket. Kutatási eredményei az 1930-as évektől jelentek meg a
folyóiratokban, tudományos közleményben. 1959-ben jelent meg a barlangról szóló
átfogó ismertetése, amelyet Oppe Sándorral együtt írt.
A barlang mintegy 466 m hosszú, átlagmagassága 3 m, szélessége 2 m. A
főfolyosóból nyíló mindhárom oldalág keskeny, nehezen járható.
Klímája kiegyenlített - a páratartalom 97%-os, az átlaghőmérséklet 12,6 oC
- , kiválóan alkalmas légúti megbetegedések - krónikus bronchitisz, asztma,
légcsőhurut - gyógykezelésére. A barlangot a közelmúltban gyógy-barlanggá
nyilvánították.
A barlang állatvilágát sokan tanulmányozták. Ennek eredményeként 1934-ben
már 190 állatfajt mutattak ki és írtak le, köztük a vak víziászkát,
százlábúakat, több aprófutonc fajt. A barlang jelentős denevérpihenő. A téli
időszakban a zavarást jól tűrő kis- és nagy patkósdenevérek százai figyelhetők
meg. A napjainkban történő felmérések mintegy 19, a barlangban szaporodó, vagy
ott telelő fajt határoztak meg.
A világítás hatására kialakult lámpaflóra kutatását az 1960-as évek végén
kezdték meg. 15 mohafajt határoztak meg, de már páfrányok is éltek a lámpák
körül. A szakszerűtlen, elavult világítási rendszer következtében elburjánzott
lámpaflóra vizsgálatát és a környezetidegen növények eltávolítását a 90-es
években megkezdték, de a rossz világítás miatt rövid idő alatt visszatelepült a
vegetáció. A barlang 2001-ben befejezett teljes rekonstrukciója után ismét
elvégezték a növénytelenítést. A csökkentett fényerőnek, a lámpatestek jobb
elhelyezésének, a szakaszolásnak és az éves karbantartásnak köszönhetően
várhatóan visszaszorul a lámpaflóra.
2014. július 3. Bikal
Falu
Az Élménybirtok főbejáratán történő átkelés egyfajta
átszellemülés is, felkészülés a századokon átívelő időutazásra, mely a
középkori faluban veszi kezdetét.
Ha
esetleg a településrész másik oldaláról, az óváros felől érkezünk a számos
érdekességet rejtő falusi főutcára, óriási kontraszt tárul elénk, mely segít
megismerni és megérteni, hogy milyen hatalmas társadalmi különbség, a
mindennapi életre is kiható eltérés mutatkozott már a középkorban is egyazon
ország vidéki és városi környezetben élő népe között.
A
falu a tapasztalás örömén túl számos kézműves foglalkozást, érdekes időtöltési
lehetőséget is tartogat a látogatók számára:
Falu
- Kosárfonó
műhely
- Fazekas
műhely
- Kovácsműhely
- Állatsimogató
- Zöld
Diófa csárda
- Madaras
színpad
- Vízimalom
- Főbejárat
- Déli
kapu
Óváros
Az Élménybirtok fallal körbevett, a látogatókat 4 robusztus
kapun keresztül utcáira engedő óvárosa különleges hely, ahol valósággal
megelevenedik a történelem, melynek itt tartózkodása során a vendég is részese
lehet.
Az autentikus
épületek között kanyargó utcák élmények sorát rejtik: egymást érik a középkori
iparosok műhelyei, melyek szinte mindegyikében kipróbálható, elleshető egy-egy
mesterfogás; a fogadó ínycsiklandó ételekkel várja vendégeit; az Apródképző pedig
a korabeli lovagi és persze apródi életbe enged betekintést, miközben az
érdeklődő akár maga is középkori harcossá válhat egy kis időre.
Gagyizda
Az óváros
kacskaringós utcáinak talán egyik legimpozánsabb épületében található a
Gagyizda. Szinte nincs is olyan látogató, aki ne térne be a középkori
ajándékboltba. A boltban korhű ruházatba öltözött eladó segít kiigazodni a
gazdag felhozatalban, melyben mindenki meglelheti az érdeklődési körének és
pénztárcájának leginkább megfelelő szuveníreket és a középkori múltat idéző, ám
a jelenben is praktikus használati- vagy éppen dísztárgyakat.
Óváros
·
Gagyizda
·
Apródképző
·
Pékműhely
·
Szabóműhely
·
Fafaragó
műhely
·
Szobrászműhely
·
Bőrműves
műhely
·
Gyertyaöntőműhely
·
Ékszerkészítő
műhely
·
Mézeskalácsos
műhely
·
Fogadó
a Fehér Hattyúhoz
·
Mesterségek
Háza
·
Északi
kapu
·
Keleti
–kapu
·
Kutas
tér
Városon
kívül
Az Élménybirtok városon kívüli része a tettek mezeje. Az
Északi-kapun túl számos, főként a lovagi múlttal összefüggő attrakció és
foglalkozás várja a látogatókat.
A hatalmas Főtér, a lovagi
küzdőtér és a lovas istálló mind olyan hely, ahol fiatal és idősebb egyaránt
rácsodálkozhat a középkor küzdelmes, ugyanakkor rendkívül kalandos oldalára, s
ezzel együtt testközelből ismerheti meg a korabeli katonák életének meghatározó
momentumait. A városon kívüli területeken hangsúlyos szerepet kapnak a
nemzetünk jelképének tekinthető lovak is: a vendégeknek lovaglásra és
kocsizásra is lehetőségük van.
Főtér
A Főtéren mindig nagy
a nyüzsgés. A hatalmas kiterjedésű terület egyfelől fontos közlekedési útvonal,
hiszen az óvárosból ezen át visz az út a lovagi küzdőtérre és az istállóhoz,
másfelől önmagában is igen szórakoztató, megannyi élményt ígérő hely. A Főtéren
felállított sátortábor és környezete korábban a vitézek harci játékainak és
fegyverbemutatóinak helyszínéül szolgált, mára azonban a felnőtt harcosok
helyét az ifjú nemzedék tagjai foglalták el.
Városon kívül
Főtér
Lovagi küzdőtér
Lovagterem
Lovas istálló
2014. július 4. péntek Pécs
Zsolnai negyed
A Zsolnay Kulturális Negyed kiállításai megtekinthetők vezetéssel is,
amit a mi csoportunk is igénybe vett.
A Zsolnay Kulturális
Negyed a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa
projekt legnagyobb beruházása volt, mely a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra területének
nagy részén épült 2 év alatt. A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak
köszönhetően új életre kelt a porcelánmanufaktúra 5 hektáros területe. A
Közép-Európa egyik legnagyobb gyárépületegyüttes rehabilitációja során
megvalósuló kulturális negyed tartalmilag négy részre tagolódik. A míves negyed
legfontosabb elemei a Zsolnay családdal és történettel
kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás egyedülálló Rózsaszín Zsolnay
kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi gyűjtemény. Ezekhez
kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház,
valamint a Kézművész utca üzletsora. Az
Alkotó negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek
és fesztiváloknak.
A hatalmas szabású projekt kivitelezése 2009 novemberében
kezdődött. Ennek részeként a
meghatározó jelentőséggel bíró Zsolnay manufaktúrát átköltöztették a negyed
keleti részébe. A megüresedett épületeket átépítették, felújították, a rossz
állapotúakat lerombolták, emellett megszépült a gyár értékes növényeket rejtő,
műemlék szobrokkal, vázákkal díszített parkja is. A kulturális negyedet teljes
egészében 2011 decemberében adták át.
A negyed hivatalos bemutatkozója a nagyközönség számára az
I. Zsolnay fesztivál volt, amelynek első napja 2012. április 27-én volt. A
negyed öt napon át biztosított fesztiválhelyszínt mintegy hatvan produkció és
közel ötszáz előadó részére. A fesztivál költségvetése 50 millió forint volt.
Az ünnepélyes megnyitón színes füstök szálltak fel a több évtized óta nem
működő gyárkéményekből. A hazai és külföldi hírességeket felvonultató
rendezvényen több ezer ember vett részt.
A negyed a sikeres fesztivál után egy szintetikus anyagú
korcsolyapályával hívta fel magára a figyelmet. A Pirogránit udvaron polimer
panelekből felállított 130 fős korcsolyapálya 2013. január és március közepe
között működött.
A második Zsolnay fesztivál több mint 140 programjára,
komoly- és könnyű zenei koncertjeire, színházi előadásaira, irodalmi
eseményeire és gyerekprogramjaira közel tízezer ember látogatott el.
Máriagyűd
Siklós-Máriagyűd Pécstől
délre, az 58-as számú úton haladva, 25 km-re fekszik. A Kegytemplom a
Tenkes-hegy lábánál található, melyet siklósi útról messziről jól látni mindkét
irányból.
A Máriagyűdi Római Katolikus Plébánia az egyik patinás
egyházi központja Dél-Baranyának. Míg a középkorban a gyűdi templomközösség
tartozott csak ide, a Hódoltság időszakát követően a ferencesek működése nyomán
a környék református falvaiban megtelepedő katolikus családok lelki gondozása
is feladatává vált. 1950 után az egyházmegyés papok által működtetett kegyhely
folytatván ezt a gyakorlatot az egész környék katolikusait ellátta. Idővel
egyre több helyen kápolna épült, majd külön plébániák létesültek, folyamatosan
csökkentve a plébánia területét.
Jelenleg a Máriagyűdi Plébánia csak a kegyhely ellátását és
a gyűdi templomközösség lelki gondozását látja el. A templomközösség
ezért egyet jelent az egyházközséggel, amely a kegyhely nagy családja.
Tagjai segítenek fogadni a zarándokokat, ők szervezik meg a búcsúkat, és
segítenek önzetlenül azok lebonyolításában. A bazilika ünnepei az ő közös
családjuk ünnepe is.
Ezeken az
oldalakon azokat az információkat találják meg, ami elsősorban az itt élőket, a
bazilika köré szerveződő közösség életébe bekapcsolódni szándékozókat érintik.
Bazilika
Gyűd első okleveles említése 1290-ből való. A XVII. század végén
Mária-jelenések történnek, és legendák születnek, melyek szerint már a magyarok
előtt itt élő szlávok óta Mária-szobor állt itt, és a hely a Forrásközi
Nagyasszony oltalma alatt áll. 1689-től ferencesek gondozzák a
kegyhelyet.
A ma látható kegyszobrot Nesselrode Vilmos püspök adományozza 1713-ban.
1739-1742 között a templomot barokk stílusban megnagyobbítják és átépítik.
1805-ben V. Piusz pápa kegytemplomnak nyilvánítja Gyűdöt, és
búcsú-kiváltságokkal látja el.
1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor a kegyhelyet a ferencesektől
világi papok veszik át. A kilencvenes években teljesen felújítják a templomot.
2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományoz
a kegytemplomnak, ami újabb búcsú-kiváltságokkal jár.
Ma is ezrek és ezrek jönnek egy-egy búcsú alkalmából, és keresik azt a
belső megnyugvást, amit a világ – bármely gazdag is – nem nyújthat.
A Máriagyűdi Bazilika Magyarország egyik legkedveltebb
zarándok-célpontja. Ennek oka, hogy évszázadok óta a Tenkes-hegy lábánál a
megpihenés, elcsendesedés, feltöltődés és gyógyulás élményében részesül a
bizalommal hozzánk érkező zarándok.
Pécsvárad
A pécsváradi bencés apátság, a török kiűzése után uradalmi
központként működött, jelenleg múzeum és szálloda. Az altemplom apszisában
található freskó Árpád-kori művészetünk egyik legkorábbi emléke (1158). Az
1955-1988 közötti időben zajlott régészeti feltárás a Szent Benedek Regulája
szerinti bencés monostort mutatja be a pécsváradi vár udvarán.
A vár észak-nyugati szárnyán a földszinten található a Géza
fejedelem korabeli udvarház korjelző lőrésszerű ablakaival. Trónra lépése
előtt, 998-ban ezt adományozta Szent István az egyháznak. A Rómából a koronát
elhozó Asztrik volt a monostor első apátja.
A középkori
felvonóhídon, a farkasverem felett lép ma a látogató a X. századi monostor
területére. Jobbról a monostor, balról annak kápolnája, az előterében múzeum
található. Továbbá a monostor épségben megmaradt egyik temploma a X. század
végéről. A monostor további részeit az udvaron, a romkertben szemlélhetjük:
nagyméretű gótikus csarnoktemplomhoz vezet a lépcsőfeljáró a kapubejárattal
szemben. A templomhoz oldalról kápolnák csatlakoznak. A templomtól délre a XIV.
században kerengős gótikus kolostort alakítottak ki. Látható az 1351-ben épült
nagyméretű apáti palota első szintje, továbbá a gótikus kolostor közösségi
helyiségei.
A monostort
már alapításától fogva várszerűen megerősítették. Erről nevezték a helyet
Váradnak, Pécsváradnak. Több bástyája közül a legkésőbb, a török ellen 1490-es
években épített torony maradt meg. A török ideérkezte, 1543 júniusa előtt a
kolostorvárat utolsó apátja, Martinuzzi Fráter György felrobbanttatja, s ekkor
megsemmisülnek az udvaron álló pompás építmények.
A török után
Közalapítványi Uradalmi központ lesz a vár. Megtartják és kiegészítik a
középkori alapú várfalakat. A barokk kor építkezéseit őrzi a kovácsműhely,
emeletén Kígyós Sándor állandó kiállítása látható. Továbbá az István Király
Szálló földszintje, amelyre az 1980-as években épített két emelettel alakítják
ki a mai szállodát, s összekötik a XV. századi toronnyal.
A kapu
feletti évszám szerint 1754-ben nyitották a középkori falakon a vár gazdasági
bejáratát. Ettől balra áll Borsos Miklós István király-szobra.
Az
államalapítás-kori monostor emeleti szintjén ma reprezentatív termek szolgálnak
konferenciák, esküvők, ünnepségek, koncertek céljára.
Zengővárkony
Baranya megyében található település, Pécsváradtól 3 kilométerre
fekszik. A zengővárkonyi Madonna névre elkeresztelt őskori agyagszobrocskát,
amelyet Dombay János hozott a felszínre, a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi. A
település nevezetességei között tartják számon az ősi szelídgesztenyést, a
Nemzetközi Szalmagyűjteményt és a Tojásmúzeumot.
A fafaragó Berta János kiállítása, Fülep Lajos emlékháza, a
Császár János emlékház, a Tájház vagy a nemzetközi hírű Tojásmúzeum, a
Szalma-Kincs-Tár mind olyan értéke a 415 lakosú falunak, amely miatt sok ezren
zarándokolnak ide, messze földről is. És itt van a híres szelídgesztenyés
az erdőkkel és mezőkkel már életében is együtt élő Rockenbauer Pál sírhelyével.
A nemzetközi hírű a Zengővárkonyi Hagyományőrző Népi Együttest még Császár
János szervezte meg a hetvenes években.
Dallamos nevű, varázslatos szépségű település a Keleti-Mecsek
lábánál meghúzódó Zengővárkony. A dúslombú erdők által óvott, takaros
gyümölcsösökkel körülölelt, kacskaringós patakkal tarkított falu legnagyobb
büszkesége a messze földön híres szelídgesztenyés. Az első gesztenyefákat még a
törökök elől menekülő magyarok ültették, így ma számos 5-600 esztendős,
hatalmas famatuzsálemmel találkozhatunk. A helybeliek megkedvelték a különleges
mediterrán fát, egyre többet ültettek belőle. Így a gesztenyés lassacskán 40
hektárnyi területen terjeszkedett el.
A község története a régmúltig nyúlik vissza. A Pécsváradi Apátság
alapítólevele szerint a területet Szent István adományozta a monostornak. Az
Árpád-kori oklevelekben Villa Varkun, Warkun, majd Varkon néven említik, lakói
az apátság nemes jobbágyai voltak. A falu magyar lakossága túlélte a török
hódoltság nehéz évtizedeit is, sőt, egyes feljegyzések szerint az oszmánok elöl menekülő görögök is betelepedtek a
Zengőalja védett erdeibe. Egy Basileus nevű görög remete emlékét ma is őrzi a
bővízű Balázs-forrás. Más hagyomány a Morvaországból idemenekülő huszitákról
beszél, ők lehettek névadói a falu határában lévő Tótok Szőlleje nevű
területnek. A törökök kiűzését követően a színmagyar községbe a XVIII. század
végén több német család is beköltözött. A református templomot 1787-1802.
között építették, ma műemléki védettséget élvez. A templom melletti parókián
rendezték be a község méltán híres lelkésze, az 1929-49. között itt élt
művészetfilozófus, Fülep Lajos emlékszobáját. A 30-as években óriási szellemi
fejlődés kezdődött a falu életében, a tudós Fülep mellett jó barátja, a
néptanító Császár János is a helyi hagyományok, a megszerzett tudás megőrzésén
dolgozott. Tevékenységüket ma emléktáblák hirdetik.
Legfontosabb helyi hagyományuk, a Leányvásár is fontos összekötő kapocs. A
több száz éve kialakult szokást – ahogy Fülep Lajos írta, a „kálomista búcsút”-
most is Lukács napján tartják. Manapság kétévente Leányvásár címmel, a köztes
esztendőkben „Gesztenyeszüret a Zengő alján” elnevezéssel szervezik a
mulatságot. A húsvéthoz is számos helyi szokás kapcsolódik. Virágvasárnap az
asszonyok közösen, ősi, viasszal rajzolt motívumokkal festik gyönyörű hímes
tojásaikat. Régi minták köszönnek vissza a helybeli szőtteseken is. Ördög
Béláné rozmaringos és a csibeszemes vásznai messze földön híresek. A helyi
viseletben is különleges kézimunkák díszelegnek, de a cifra ruhák ma már csupán
ünnepeken, rendezvényeken láthatóak a Zengővárkonyi Hagyományőrző Népi Együttes
tagjain. A gyöngyös, pántlikás párta, a díszes szoknya, a mintás kötény azonos
a sárközi viselettel, ahogyan a várkonyiak is velük azonos nemzetségűnek
tartják magukat. A hosszan kanyargó Arany János utcán sétálva számos század
eleji lakóházat, gazdasági épületet láthatunk, amelyek közül több is védett
népi építészeti emlék. A Tájházat a Kossuth Lajos utcában találjuk. A műemlék
jellegű lakóházban a jellegzetes használati tárgyakat, bútorokat gyűjtötték
össze. Itt működik a Kézművesek Baranyai Egyesülete, tagjai a hagyományos
kismesterségek és a paraszti kultúra megismerését, továbbadását tűzték ki
célul. A tájház udvarán álló pajtában nyílt meg az országban elsőként a „Míves
Tojásmúzeum”, amelyet a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatásával, a
magángyűjtő dr. Nienhaus Rózsa, Zengővárkony önkormányzata és a kézművesek
összefogásával hoztak létre.
HALÁSZCSÁRDA
Dunaföldvár
Mint minden évben
hazafelé tartva most is útba ejtettük a halászcsárdát, ahol a halászlé ezúton
is elnyerte a tetszésünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése