Február

FEBRUÁR- A SZÖKŐÉV HÓNAPJA

            A pót- szilveszteri táncgála után csendesebb napok következtek. Kártyáztunk, testsúly és vérnyomás mérés volt. Kártya terén volt bepótolni valónk, hiszen a próbák miatt kevés idő jutott ez irányú kedvtelésünkre.

Megköszöntöttük Pintér Ignác klubtársunkat névnapja alkalmából, de mivel szeszes italt nem fogyaszthat, bor helyett édességet kapott, de Ő ezt is szereti.

Bár hétfőn sokan szoktunk lenni, most csak a legbátrabbak jöttek el, mert a hét végén régen látott mennyiségű hó zúdult az országra megnehezítve az életünket, de legfőképpen a közlekedést.

Elmaradt a kemény hideg és a csúszós utak miatt a nagy közös kézműves foglalkozás. Az Icuka által kiöntött gipsz álarcok festése így klubonként külön- külön történt meg.

A klubhelyiséget is átöltöztettük a hónap elején farsangi hangulatú dekorációval.

            Elkészítettük a nagy közös farsangra a hangya jelmezeket és elpróbáltuk a táncot, csak az a baj, hogy a 13 hangyácskából csak 8 merészkedett elő. Az időjósok némi enyhülést ígérnek, így reméljük, hogy kialakul a hangyaboly.

17-én megtörtént a nagy közös farsangi mulatság a Damjanich iskolában. 24 jelmezes nyugdíjas vonult fel ki szólóban, ki pedig csoportosan.

Mi a hangyák jelmezt viseltük, Berta Terike verssel vezette be, majd a saját éneklésünkre táncoltunk, a szöveg így szólt.

Sok száz kicsi láb fürgén nekivág

mindig menetel kell még eledel.

Hangyák fekete munkás serege

némán zakatol, folyton robotol.

Harcos katona hosszú a sora

sebzés sose fáj, nincsen akadály.

Elhoztuk a második helyezést, melynek nagyon örültünk. A díjkiosztás után többen megköszönték nekem az ötletet, ami nagyon jól esett, de a klubtagság pozitív hozzáállása nélkül csak ötlet maradt volna.

            A változékony időjárás elbizonytalanított bennünket, de ez a csapat nem adja fel egykönnyen, így elmentünk a várva- várt Városföldi farsangi bálra. A szokásos nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, ahol már jelen voltak a Margaréta Otthon lakói is és szólt a zene a szépen elrendezett nagy teremben, a közelmúltban nagy elismerést kapott Klubkönyvtárban.

Műsorral kedveskedtek nekünk a háziak és bemutatkozásként a Margaréta Otthon is műsort adott, mi pedig a Tűztáncot adtuk elő.

Ez után a jelmezek bemutatása következett. A 2 vendég klubból összesen 24 jelmezes nyugdíjas volt és az első két helyen holtverseny alakult ki, melyet sorsolással döntöttek el. Az a kivételes eset állt elő, hogy a jampipi jelmezzel megnyertem az első helyezést, pedig a sorsolásokhoz nem szokott szerencsém lenni, de úgy érzem megdolgoztam érte, bár nagyon jól ki volt találva a cigányasszony is, meg a mi klubunkból is sok jó jelmez volt még.

Egy üveg pezsgő volt az első díj, melyet valamilyen alkalomból szívesen megosztanék a klubtársaimmal.

            Mozgalmas napjaink voltak, ugyanis megtörtént az Esélyegyenlőségi Iroda szervezésében kiírt „Az idős kor szépségei” című pályaművek elbírálása. Színvonalas, de nagyon hosszú program keretében a 84 beérkezett pályaműből 27-et adtak elő általános és középiskolás diákok. Kedves ötlet volt egymás mellé ültetni a szerzőt és az előadót. Klubunkból Gyenes Márta: „Klubtagok ha beszélgetnek”című novelláját olvasta fel Viczián Tímea a Református Gimnázium végzős tanulója. Fiatal kora ellenére nagyon jól értette, hogy miről szól az írás és még az arcjátékával is kifejezte ezt.

Emléklapot és egy szál rózsát kaptunk és nagyon örülök, hogy felolvasásra érdemesnek tartották az írásomat és a közönség is vette a poénokat.

Sokat beszélgettünk az előadó kislánnyal, mindannyian nagyon ügyesek voltak.

A műsor utolsó számaként lezsibbadt tagjainkkal sikeresen előadtuk a Tűztáncot és bár kicsit megritkult a közönség nagy tapsot kaptunk.

Szóval az utóbbi időben ki vettük a részünket a szereplésből, de nincs vége, mert készülünk a március 15-i műsorra közösen a többi klubokkal

                                                                                                                                             Gyenes Márta